Vélemény Reprint

Egy ifjú író-olvasó leírja, mit gondol a körülötte lévő világról - se több, se kevesebb.

Utolsó kommentek

2011.04.02. 18:08 TooNormal

Guardiola nem megy el

Mindenki meghülyült? Az Index, az Origo, a barcás blog is?
Pénteken azt nyilatkozta Guardiola, hogy hamarosan elhagyja a Barcelona kispadját. A szombati meccs után tájékoztatja majd részletesebben a jónépet.

Senkinek sem tűnt fel, hogy péntek = április elseje?

Szólj hozzá!

Címkék: média sport


2011.03.20. 02:37 TooNormal

Fizettek jogdíjat?

ALBERTIRSAAAAAAAAA... a Queen slágereinek átírói!

(Egyéb ötletek - Barcelona: Hero (Iglesias), Videoton: Don't Stop me Now)

A legjobb sor: "nem lábat törni és bírót szeretni"

 

Már várom a remixeket.

Szólj hozzá!

Címkék: média sport


2011.03.10. 22:40 TooNormal

Szóról szóra átemelt cikk?

1) Az Origo ír Wenger picsogásáról (17:39) (link itt)
2) fn.hu egy-másfél bekezdést kihagyva szóról szóra átveszi (18:09) (link itt)
3) Az Index (ill. a Sportgéza) szóról szóra lemásolja az fn.hu cikkét (18:23) (link itt)

Amióta négy hírportál feedjeit követem egy helyett, paradox módon sokkal kevesebb hírt olvasok.

Szólj hozzá!

Címkék: média hírportál szarpluszpalacsinta


2011.03.10. 01:09 TooNormal

Még egy gondolat Kerényiről

Emlékeztek, hogy azt írtam, hogy egy ökör, mert hülyének nézi az újságírót? Hogy azt hiszi, nem fog utánanézni? Na tessék, íme az újabb ökörség: azt hazudta, hogy az újságíró nem mondta el a nevét, "ez nem stílus", ő ezért hazudott. Az egy dolog, hogy ez önmagában nem ment fel senkit.

Az meg a másik, hogy az újságíró igenis bemutatkozott.

Csodás. A legszebb az egészben, hogy ez ma már meg sem üti az ingerküszöböt.

Szólj hozzá!

Címkék: média politika magyar


2011.03.09. 21:33 TooNormal

Pár szó az alkotmánytervezetről

Semmi különös, csak, ami első blikkre eszembe jutott róla. Szokásommal ellentétben vélemény és nem tótumfaktumi képességeim csúcsra járatása.

Kezdjük ezzel az egész névbiznisszel. Az első, ami eszembe jutott (és igen, nagyon cinikus gondolat), hogy ha az ellenzék pár hónappal ezelőtt nem lődözte volna el az összes „váááááá diktatúra”-patronját, most kommunikációs szempontból ideális lehetne elővenni. Mert ugye Orbán, aki „technokrata szabályhalmazként” emlegette a dokumentumot, nem is tiszteli, most meg ki akarja venni a „köztársaság” szót az állam hivatalos nevéből, különben is államosít – DIKTATÚRA!!!

Úristen, kommunikációs tanácsokat adok politikusoknak. Korán hülyülök.
 
Ezt leszámítva (gumicsontnak szerintem egyébként tök jó a téma, de más szempontból, lássuk be, nem egy fontosabb dolog szerepel majd a szövegben, hogy arról már ne is beszéljünk, hogy az alkotmányozásnál is lenne most fontosabb elintéznivaló…), hogy őszinte legyek, annyira nagy jelentőségét nem látom ennek a névügyi hercehurcának. Milliomodik, jelentéktelen apróság.
 
„A másfél oldalas "nemzeti hitvallás" a továbbiakban kiemeli a kereszténység nemzetmegtartó szerepét…” (origo.hu)
 
Engem személy szerint rohadtul idegesít ez a keresztényezés-mánia is. Halló, Schmitt, Semjén, többiek, lemaradtatok 50-100-400 évet, a kereszténység már egy ideje nem A Nagy Cucc. Ha jól emlékszem a statisztikákra, a világ lakosságának jelenleg csupán 33%-a keresztény – természetesen ez nem kis szám, de nem is elsöprő többség. Magyarországi adataim sajnos nincsenek. Mindemellett, úgy gondolom, egy hivatalos dokumentumban senkit sem kellene, hogy érdekeljen, milyen világnézettel dobálózik egy csoport(ocska). Ha az alkotmány mindenkinek szól, ne dörgöljék az orrom alá a keresztény mindenfélét. Egészen visszafogták magukat, csak a „keresztény Európát” emlegetik Szent István kapcsán, de ez a bizonyos másik mondat engem nagyon irritál.
 
Elismerjük a kereszténység nemzetmegtartó szerepét. (részlet az alkotmánytervezetből)
                                                                                                                                                  
A mormon lakosságú Puciföldén nincs nemzet? Egyáltalán, mi ez a mondat? Milyen nemzetmegtartó szerep? Hogy kell vagy lehet megtartani egy nemzetet? A jelenre vonatkozik ez a mondat? Akkor teljesen hülyeség. Ha a múltra, akkor miért ilyen faramuci és általánoskodó a megfogalmazás? Egyáltalán, mi az, hogy nemzetmegtartó? Természetesen nem jelent semmit a tény, de a Google kevesebb, mint 10000 találatot hoz a szóra, nem valami gyakran használt. Azok, akik ismerik „munkásságom”, tudják, hogy rendszeresen parolázom idegen szavakkal és feleslegesen bonyolult nyelvi konstrukciókkal, de nem tudom eldönteni, mit is akar egész pontosan jelenteni ez a szó? Egyben tartja a nemzetet? Megtartja a nemzetet? Ehhez még vegyük hozzá a fenti kérdéseket…
Senki sem fog megkérdezni, de már csak azért sem ismerem el a kereszténység nemzetmegtartó szerepét, mert fogalmam sincs, mi az.
 
Természetesen felmerülhet a gondolat, hogy amennyiben az alkotmány mindenkinek szól, nem lenne-e jobb tőmondatokban fogalmazni – szólal meg bennem a cinikus. Nem tudom, igaz-e (egy hozzászólásban olvastam valahol), de állítólag egy, valamikor ’06 és ’10 között készített felmérés szerint a lakosság 8%-a hitte azt, hogy Orbán a miniszterelnök. Ha olyan alkotmányt akarunk, amit mindenki ért és amivel mindenki egyetért… hááát…
Ettől függetlenül ennyi erővel az elsősorban protestáns Erdély, mint olyan, említésre kerüljön, vagy, ami még jobb, hagyjuk ki a vallást az egészből. Ez egy hivatalos dokumentum.
Doktori disszertációt nem írnék a fenti érvelés alapján, de ez a véleményem a dologról.
 
„Magyarország védi a magyar nyelvet.” (via Schmitt „no pain-no gain” Pál)
 
Nem szeretem az Élet és Irodalmat, sem az életről, sem az irodalomról nem nagyon van benne szó, át kellene nevezni Baloldal és Politikára, de ezzel az egy cikkel teljes szívvel egyetértek és előszeretettel ajánlom a körülöttem lévők figyelmébe.
Arról már ne is beszéljünk, hogy az angol nyelv egy csöppecskét elterjedt, zajlik egy úgynevezett globalizáció nevű dolog is… azon felül, hogy a „nyelvrontó” folyamatok nagy része szerintem nem is az, én csak akkor foglalkoznék a magyar nyelv „megvédésével” – mint már fent említettem –, ha az olyan apróságok, mint az oktatásügy, a gazdaság és ilyenek már flottul működnek. A huszonegyedik században csak akkor vállalkoznék a körülbelül tizenötmillió ember által beszélt anyanyelvem megvédésére, ha már kellőképp tudok és tudnak körülöttem a többiek is angolul ahhoz, hogy megállják helyüket a nagyvilágban.
 
Persze annak fényében, hogy a politikusaink jobban és jobbakat írnak angolul, mint magyarul…
 
A magzati védelem/abortusz kérdése nagyon érdekes, nem is érzem magam kvalifikáltnak, hogy okosságokat mondjak róla. A véleményem ez ügyben egyébként az, hogy ha egy családban a nem kívánt gyerek jövője anyagilag biztosítható, akkor jó és fájdalmas lecke. Mindenkinek szar, igen, de enélkül ugyanezeket a hibákat fogjuk újra és újra elkövetni. Nem túl humánus álláspont, tudom…
 
Az Országgyűlés méretének csökkentésével mi van, urak? Ne felejtsétek el, mint Kerényi úr a nevét…


Szerk.: Menjetek már...

35 komment · 10 trackback

Címkék: politika magyar


2011.03.08. 15:57 TooNormal

Nőnapi séta és rendőrök

Gyakran, bár nem rendszeresen sétálok. Ma a virágvásárlás ürügyén ejtettem egy félórás gyalogtúrát. Találkoztam pár rendőrrel – és elcsodálkoztam.

Nem nagy a sztori, a zebránál ácsorogtam, mellettem két rendőr. A szemközti lámpa pirosra váltott, így tudni lehetett, hogy csak másodpercek kérdése, hogy a „miénk” zöldre váltson. A túloldalon várakozó pasas a nyilvánvaló piros lámpa ellenére elindul. Kíváncsian sandítottam arra, amit potenciális tömegjelenetnek véltem, de meglepetésemre az egyik rendőr csak hellózott az illetőnek, paroláztak egy jót, majd mindenki ment tovább a maga útján.

Túlzottan mondjuk nem lepett meg a dolog, illúzióim természetesen nincsenek. A haveromat(?) valószínűleg én sem büntetném meg. De hová sietett ennyire a fazon? Ennyire nem visszatartó erő az egyenruha? Három másodpercről beszélünk – nem többről, nem kevesebbről.
A példamutatást, mint olyat, fel sem merem már vetni.

Vajon mi lett volna, ha én is elindulok nagy lazán a pirosnál?

Szólj hozzá!

Címkék: város rendőr szabály ember elvárások


2011.03.08. 02:10 TooNormal

Beszarok a fideszesen

Eddigi röpke 16-17 évnyi földi létem során egyik párt és egyik politikus sem lett a kedveltem. Ez az első olyan kormány, aminek kormányra kerülésekor már aránylag intenzíven követtem és legalább alapszinten felfogtam az eseményeket. Ebben a korban és ilyen előismeretekkel, illetve hiányukkal a legegyszerűbb annyit mondani, hogy 'Hajrá. Csináljátok jobban, mint az előző brancs, nem valami szép számokkal dobálóznak, ha róluk van szó.'

Ezt sem teszem pártkérdéssé, felteszem, a politikusi léttel jár az ilyen szintű pofátlanság. De a hülyeség is? Ráadásul ez a pasas nem egy Szíjjártó, nem szóvivő, akinek két hónapon belül a feketét és a fehéret is ugyanolyan vehemenciával kell támogatnia, ez csak egy valaki. Kerényi János, most hallom először a nevét, és bár elsősorban az maradt meg bennem, hogy Ön egy pofátlan ember, másodsorban az, hogy Ön egy címeres ökör.

hvg.hu-cikk:

A Parlament félemeletén, tiltott helyen dohányzó fideszes képviselőt, Kerényi Jánost arról kérdeztük, hogy megszavazza-e a dohányzásellenes törvény szigorítását. De ez még nem minden.


hvg.hu: Megszavazza a Fidesz által beterjesztett törvénymódosítási javaslatot?

 

Kerényi János: Megszavazom, igen.

 

hvg.hu: Ez mennyiben kompatibilis azzal, hogy ön itt dohányzik?

 

K. J.: Eddig dohányoztam, amikor a törvény be lesz vezetve, akkor nem fogok dohányozni.

 

hvg.hu: Ne haragudjon, képviselő úr, de nem ismerem arcról. Bemutatkozna portálunk olvasóinak?

 

K. J.: Simon Zoltán.

 

(Simon Zoltán nevű képviselő a Parlamentben nincs - a szerk.)

 

Szabályt szeg. "Apróság" - a cikk bevezetője szerint legalábbis tiltott helyen cigarettázott Kerényi úr. Bullshit választ ad a kérdésre - "belefér". Nem tudom, miért nem kérdezte meg az interjúztató, hogy a törvénytervezettől függetlenül miért dohányzik tilosban. A következő kérdés fényében azonban mindegy is.

Kerényi Batmannek hitte magát, vagy mi van? Azt gondolta, soha senki nem fogja beazonosítani vagy legalább leellenőrizni, van-e a parlamentben Simon Zoltán nevű pasas? Az egy dolog, hogy - és tényleg nagyon ritkán használom a kifejezést - ennek az embernek aztán van bőr a képén, de agya miért nincs? Ennyire hülyének nézi az újságírókat?

Édes Istenem... esküszöm, már meg is értettem, miért olyan a médiatörvény, amilyen.

UPDATE: És folytatja a hazudozást.
 

3 komment

Címkék: média politika ember


2011.02.22. 22:38 TooNormal

Return to Innocence

Mára zene.

Szólj hozzá!

Címkék: zene


2011.02.21. 23:37 TooNormal

Magyarfutball (szitokszó)

Csak egy kis rövidke. Már megint lesz valami húdehúde konferencia, ahol mindenki megmondja a nagy igazságot és megtalálják az ezer afrodiziákumot, amire szükség van a magyar foci helyreállításához.

Szerintem egy dolog kell csupán, semmi más. Ne legyünk elégedettek a szarral. Ha nem csapjuk össze a tenyerünket annak hallatán, hogy Mittoménki Marci az olasz bajnokság kiesőjelöltjének csapatában tíz percet pályára lépett, ha nem írunk erről cikket, ha nem adunk neki olyan címet, hogy „Mittoménki küzdelmes játéka ellenére kapott ki az AC Mucsaröcsöge”, ha nem tartjuk eredménynek, hogy egy magyar focista egy külföldi, de ennek ellenére lószar csapatnak a kispadján üldögél, csak és kizárólag ekkor fog elindulni a változás.
 
Egy Sampdoria ne legyen már perspektíva meg elért eredmény. A BL-es Loki ment rá a húúúha, lehetséges, hogy szar, de legalább külföldi csapat marhaságára. A szar az szar belföldön és külföldön is. Nem regula kell ide (illetve persze, kell, de önmagában nem lesz elég): nem szabad dicsőíteni a szart. Ennyi. Senki nem fog hajtani, ha elélvezünk attól, hogy Mittoménki Marci tíz percig pályán volt egy foscsapatban.
 
Mindig is idegbajt kaptam ezektől a cikkcímektől.

 

Szólj hozzá!

Címkék: sport magyar foci elvárások


2011.02.20. 23:58 TooNormal

Filmkritika: A hullám

Autokratizmus, napjaink Németországa, párhuzam egy általam ajánlott/torkonlenyomott filmmel… múlt hét szombaton láttam A hullámot.

A hullám egy hatrészes filmsorozat első része, a folytatása A hullád és A hullája, majd az előzménytrilógia: A hulláink, A hulláitok és a már csak DVD-re kiadott A hulláik.
 
Általában amikor filmekről írok, olyan elemek elemzésébe megyek bele, amit csak azok értenek, akik látták a filmet. Igyekszem ezt most, ahol lehet, elkerülni. Ennek elősegítéséül élek a port.hu szolgáltatásaival és kimásolom a szinopszist:
 
Egy átlagos gimnázium, egy átlagos osztály, itt a közelben, napjainkban. Egy projekthét keretében az osztálynak az autokrácia témáját kell feldolgoznia. Tanáruk, Rainer Wenger (Jürgen Vogel) úgy dönt, hogy valami teljességgel szokatlan, az átlagostól eltérő dolgot csinál a projektből. Tanári megbízatását önhatalmúlag átalakítja, és különös kísérletbe kezd az osztállyal: azt akarja, hogy saját bőrükön tapasztalják meg az autokráciát - csak néhány napig. De ez a hét nagyon hosszú lesz mindazoknak, akik részt vesznek a kísérletben. És mindenki részt vesz. A diákok szokatlanul motiváltak. Azonban ami első pillantásra új kezdetnek, újfajta szolidaritásnak és egyenlőségnek tűnik, szédületes gyorsasággal riasztó jelenségeket hoz felszínre. Wenger manipulációja lendületet kap, és őt magát is elsodorja. A csoport nyomást gyakorol a kívülállókra, egyes csoporttagok erőszakossá válnak, és van, akinek teljesen átalakul a személyisége. A kritikus hangokat elfojtják, az önként vállalt konformizmus diadalmaskodik. A Hullám - így nevezi magát a mozgalom - tagjai szeretnék átvenni az uralmat az iskola, sőt az egész város felett. Egyszóval: Wenger kísérlete "kiválóan" sikerül. És a tanár túlságosan későn parancsol megállj!-t. Megvalósul a fordított pedagógiai rémálom: mindenki engedelmeskedik!
 
Ez nagyjából mindent elmond, s sokkal jobb, mintha én négy összefüggéstelen bekezdésben gereblyézném össze a történetszálakat. Természetesen ez egy olyan film, aminél inkább a „hogyan” az érdekes, mint a „mi”. A „hogyan” pedig pár elemet leszámítva remekül van demonstrálva: a fenti szinopszis nagyon leegyszerűsíti (valahol mégis kifejezi), ahogy kialakul egy egység, ahogy megjelenik és transzformálódik az iskolán kívülre is, majd ahogy elfajul a folyamat (még nem vagyunk a film végén, de már összetűznek az anarchistákkal az utcán, mert lefújták a graffitijüket, erre előkerül egy (gáz)pisztoly).
 
Az általánoskodó pozitívumokat nem fogom most felsorolni, egyrészt azért, mert semmi értelme sem lenne, másrészt pedig azért, mert ez is egy olyan film (lévén a „hogyan” a lényeg), amit az embernek meg kell néznie és végig kell mennie az „úton”, hogy tudjon kezdeni valamit a tartalmával. A színészi játék nagyon jó, az egész folyamat teljesen hihető, a karakterek karakteresek, még ha egydimenziósak is.
 
Mert hát sajnos azok. Sokat persze nem von le a film értékéből, pláne nem annak fényében, hogy mindannyian (akaratlan) statisztái egy mozgalom kialakulásának, és azok az egy-egy dimenziók egyébként nagyon jól meg vannak csinálva. A tanár laza és kreatív, az egyik diák ilyen, a másik olyan… satöbbi. Vannak persze olyanok, akiknél egy személyes szál is fut az iskolai események mellett, de ennek kifejtésére a film kevés időt szán, sőt, a leggyakrabban be sem fejezi őket. „Kedvencem” ezek közül talán a színdarab, aminek megrendezése nyögvenyelősen halad, egészen addig, amíg a rendező nem kezd el üvölteni egy „ha csináljuk akkor csináljuk rendesen”-jellegű szöveget, majd… soha többé nem hallunk a darabról. A jelen lévő egyénekről igen, mivel más mellékszálakban is szerepelnek, de a darabról nem. Ugyanez igaz a szerelmesek Barcelona-ügyére, a főszereplő tanár viszonyára a többi tanárral és a feleségével, sőt akár az úszócsapatra is.
 
Ez nem szúrná a szememet és elfogadnám rendezői/forgatókönyvírói ars poeticaként, ha nem lenne olyan a film vége, amilyen. Erről azonban majd később.
 
A film számomra legnagyobb plothole-ja (most nem fogom a történetlyuk nyersfordítást használni, de igazából helyes is lenne: egy lyuk a sztoriban) a következő: a harmadik nap estéjén kerül bele ez a Hullám-kezdeményezés az éjszakai életbe, amikor a bulizó fiatalok oda is „átemelik” az egészet. Konkrétan az egész várost telematricázzák a jelükkel (s ekkor fújják le az anarchisták jelét is), még egy (újjá?)építés alatt álló bazi nagy házra is rágraffitizik azt. A történet napjainkban játszódik, MySpace-szel, a mozgalomnak csinált weboldallal, ésatöbbi. Modern idők. Azt is tudjuk, hogy a tanár egy hajón él a folyóparton. Ettől még nem lesz érthetőbb, hogyan lehetséges az, hogy ebben a modern világban a tanár csak pénteken, azaz két nappal később értesül az események ilyetén alakulásáról. Az emberek tudják, honnan ered a Hullám és ki áll mögötte. Még ha ő nem is vette ezt észre, nem volt egy szülő, egy tanár, egy anarchista, egy egyszerű tájékozott civil, akárki, aki összerakta volna a képet és beállított volna a tanárhoz, hogy elnézést, mi zajlik itt? A film azzal próbálja ezt megoldani, hogy megmutatja: az igazgató nem ellenzi az egészet (láthatóan nem tud róla semmit), a többi tanár ellenérzését Wengerrel szembeni ellenérzésükre vezeti vissza. A tények hol maradnak?
 
Az egyik lány meg is próbálja leállítani az egészet, a tanárral is beszél, aki nem látja a problémát. Pénteken természetesen már igen, de miért nem történt semmi ez ügyben abban a két napban? Pénteken már az anarchisták dobnak vörös festékbombát az autójára menet közben, az ég szerelmére! Olyan nincs, hogy senki sem tudta és/vagy tájékoztatta volna Wengert erről a fordulatról, amit vett ez az egész, sőt én már azt sem nagyon tudom elhinni, hogy ő maga valahogyan ne tudhatott volna róla. Természetesen csak azért nem tud róla egészen péntekig, hogy addigra már kicsússzon az irányítás a kezéből. Az én figyelmemet nagyon megragadta ez a rész és rendkívül zavarta a filmélményt számomra.
 
Önmagában emellett is el lehetne tekinteni és tényleg, úgy ahogy van, szintén egy jó filmről beszélünk. A be nem fejezett történetszálak, az egyszerű, de markáns karakterek és a fenti plothole együtt azonban mindenképpen zavaróak.
 
Térjünk rá a befejezésre! A projekthét természetesen öt napos és a film kiszámítható módon a hatodikon ér véget: szombaton. Wenger összehívja a Hullámot egy nagy előadóterembe, tart egy rövid, fűtött politikai beszédet, kicipeltet a színpadra egy „lázadót” és szónoki módon felvezeti annak lehetőségét, hogy öljék meg. Ezek után természetesen visszavált tanárra és elmondja a döbbent gyerekeknek mindazt, amit a néző mindvégig látott: mennyire elfajult az egész, mennyire ijesztően jól demonstrálta, hogy működik egy autokrácia, most vége van, bármit megcsináltak volna, amit ő mond… satöbbi.
Ez szubjektív, de átkozottul nem tetszett a politikai duma, mivel nem volt rá szükség. A mozgalomnak sosem volt politikai jellege, Wenger sem politizált és a filmben sem jelent meg a politika. Ezzel olyannyira „kifelé utalt” a filmből, hogy egyet zúzott az illúzión, amit a mű teremt a néző számára, nálam legalábbis így történt. Sokkal inkább a kontextusba illett volna valami, az iskolára vagy a városra vonatkozó felhívás.
 
A film végéről csak annyit azoknak, akik nem látták, hogy történik egy tragédia és ennek következményeképp Wengert megbüntetik. Remélem, ez így kellőképpen általános. Namármost, a korábban emlegetett be nem fejezett történetszálakkal ellentétben itt a tragédia után kifehéredik a kép és átvált a büntetésre és két-három percig tömény hatásvadászat zajlik. Na, ha valamire, erre semmiképp sem volt szükség. Lent spoilerekkel folytatom, azoknak, akik itt abbahagyják, csak ennyit: nem szoktam pontozgatni, mert nem szeretem az univerzális skálákat filmek esetében, de ha a maga „ökológiai fülkéjében” nézem ezt a filmet, én 8,5/10-re értékelem. Érdekes módon egy nappal a megnézése után egyébként kicsit jobban átéreztem a szereplők helyzetét, mint egy órával utána.
 
A film elején van pár mozzanat napjaink Németországáról, a gondolkodásról, de csak a legelején, így nem érdemes a német kultúra kapcsán megnézni németórán.
 
Mint az Apám Kurva Gazdag olvasói tudják, egy csibén leadattam az évfolyamnak Az osztály c. észt filmet, ami egy iskolai lövöldözés tragédiájának kialakulását veszi végig. Ma úgy gondolom, ezt a filmet sokkal korábban lenne érdemes leadni (nyolcadik pl.) a sokkhatás érdekében, hogy lássák, mily apróságok hová fajulhatnak el, valamint azt, hogy egy AKG-s környezetben természetesen érthetetlen/irracionális lehet a gyerekeknek, ami a filmben lezajlott. A hullám az együttéléstanórákon került elő, sajnos pont nem voltam ott. Kilencedikben vagy tizedikben lehetett. Nem voltam ott a beszélgetésen sem, de szerintem ehhez a filmhez kell még egy vagy két év, hogy teljes egészében megértsék a fiatalok. Ez persze csak egyéb megnyilvánulásaikra alapozott feltételezés.
 
 
---
 
 
A végéről spoileresen: az egyik, láthatóan zavart családi háttérrel rendelkező és akár zavartnak is tekinthető gyerek, aki önkényesen kinevezte magát Wenger testőrének, egy korábbi lúzer, akihez egyébként a gázpisztolyos incidens is köthető, teljesen kikészül a ténytől, hogy a mozgalom véget ér és fegyvert fog a tanárra. Ezúttal igazit, amit egy másik gyerek vállon lövésével bizonyít. Wenger lebeszéli arról, hogy lelője, mondván, „ha meghúzod a ravaszt, nincs Hullám, nincs többé Wenger úr”. A gyerek leereszti a fegyvert, a tanár megfordul, hogy a vállon lőtt gyerekre figyeljen, mire zavart barátunk a szájába teszi a pisztolyt és öngyilkos lesz.

Nem az az első, hogy elvesszük tőle a fegyvert?

A kép ezután egyébként fehérbe vált, majd arra a képre, ahogy Wengert két rendőr viszi el, a meglőtt gyereket elviszi a mentő, mindenki sír, satöbbi, egészen addig, hogy Wenger a haladó kocsiban szomorúan bámul ki az ablakon.
Hatásvadász. Köszönjük, felfogtuk: az autokrácia elfajul és szar. Nem kell a szájamba rágni.
 
Ismétlem magam: 8,5/10.

 

Szólj hozzá!

Címkék: politika élet film kommunikáció társadalom iskola


2011.02.19. 23:59 TooNormal

Bahrein és Ecclestone

Minden napra akarok valamit, ezért ezt 40 perccel visszadátumozom és gyorsan kiteszem. Nem tudok lépést tartani az órával.

Mint tudjuk, a nagy forradalmi-megmozgalódódási hullám Bahreint is elérte és jelenleg senki sem tudja, megtartsák-e a Forma-1 nyitófutamát. Ha én lennék Ecclestone, a helyében gyorsan kihirdetném, hogy megfelelő extra summáért lehet pályázni a szezonnyitóra, elvégre Bahrain nem biztonságos és ezzel nem hiszem, hogy lehetne vitatkozni, akár jogilag sem. Biztos van valami biztonságtechnikai kitétel a szerződésben, ami a közeli lázongásokat kizáró tényezőként emlegeti.

Fontos: csak akkor csinálnám ezt, ha Ecclestone lennék. Magyarán az ő helyében és olyan, mint ő.

 

ui.: Crawley? Csak egy gól? Komolyan? Küldjék haza a hajléktalant a Mancherter Unitedből!

Szólj hozzá!

Címkék: média politika sport jog foci pénz forradalom forma 1


2011.02.18. 22:23 TooNormal

Rubik Ernő és a bemagolt megfejtés

Van valami, amit sosem értettem, és ez a Rubik-kockával kapcsolatos. Nem, nem az, hogy hogyan kell kirakni, bár annak, amiről írni fogok, köze lesz ehhez. Azt nem értettem soha, miért teljesítmény vagy „okos” dolog az, ha valaki megtanulja, hogyan kell kirakni a kockát.

Emlékszem, annak idején még hatodikban plusz pont járt azért matekórán, ha valaki megtanulta, hogyan kell kirakni a Rubik-kockát. Akkortájt nálunk emlékeim szerint dívott ez a hobbi, szerintem a cirka tucatnyi gyereket magában foglaló osztályban négy-nyolc kocka biztosan volt. Azt meg is értem, hogy hatodik osztályban (és most ne kezdjük el sorolni az altersuli, laza tanár, kis évfolyam, Mikkamakka és hasonló tételeket…) ez egy pluszfeladatnak jó volt, elvégre nagyjából olyan, mint egy memoriter felmondása irodalomórán. Ha jól emlékszem, nyolcadik körül is volt valami ilyesmi.
 
Ez önmagában nem lenne értelmetlen, furcsa vagy különös. Ami előtt azonban totálisan értetlenül állok, az az, hogy a matekhoz úgy általában jól konyító gyerekeknek nem kicsit nyomták ezt: hát neked igazán kellene, ha már amúgy is ennyire jól megy stb. stb. stb. – tanárokról beszélek itt. Természetesen tapasztalatból írom ezeket a sorokat, s ha jól emlékszem, nem csak én voltam ebben a kategóriában, illetőleg de, mert nem sokan voltak, akik ne magolták volna be a pluszpontokért a kockaforgatás hogyanját.
 
Nekem egy kérdésem lenne: ez miért jó?
 
Azok, akik ismerik az Angry Video Game Nerd munkásságát, talán látták a közelmúltban, amikor (sajnos most nem tudom linkelni az idevágó videót, mivel képtelen vagyok megtalálni) – az emulátorokat használók felé irányult burkolt kritikaképpen – kitalálta a „játékbefejező gombot”, amit megnyomva a játékos azonnal a játék legvégére ér. Az első nehezebb feladvány/szituáció esetén a gombot megnyomva máris minden problémánk megoldódik. Nem kell gondolkodni és kínlódni, az egész élmény „fantasztikus”!
Ezzel az egész kockasággal csak arra akartam rávilágítani, hogy nem látom át, miért számít különösebben „okos” dolognak az, hogy valaki bemagolja a Rubik-kocka kirakásának hogyanját. Ha elolvasom, hm, egy játék végigjátszását és az egyben az alapján lejátszom, annak mi értelme van? Mondom: egyfajta memoriternek oké. De miért volt veszteség vagy kimondatlan elvárás egy jó matekos esetében nálunk, ha valaki nem tanulta meg?
 
Sok értelme lenne a bemagolás után a kockával játszani, nemde? Maximum kézügyességfejlesztőnek lenne jó, logikai feladatnak már biztosan nem.
 
Jómagam annak idején elkezdtem kidolgozni egy kirakási rendszert, de valahol a folyamat fele tájt a kedvem és a jegyzeteim is eltűntek. Lehet, hogy a kettő közt fennáll az ok-okozati kapcsolat. Mindenesetre nem bánom, hogy nem magoltam be a megoldást, hogy aztán kiöljem a kocka lényegét: a gondolkodást. Elvégre ez egy logikai játék.

 

Szólj hozzá!

Címkék: média játék iskola számítógép logika


2011.02.17. 21:40 TooNormal

Indító rekviem

Sok mindenről akarok és fogok írni ide, de fogalmam sem volt, mivel kezdjek. Írjam le, milyennek találtam A hullámot, minden előzmény nélkül? A flörtölősdit? Egyéb mindenféléket? Valamit, ami a mindennapok hír- és eseményfolyamában megfog?

A harmadiknál maradok. Most olvasom, némileg meglepve és némileg szomorúan: Süveges Gergő lemondott intendánsi pozíciójáról.
 
Emlékszem, anno domini, mikor Obama egészségügyi reformja átment és én ez ügyben örömömnek adtam hangot, csodálkozva kérdezték: mi a francért érdekel ez engem? A kérdés, felteszem, felmerül most is. Akkor azt válaszoltam, fontos, mi történik egy vezető országban és pozitív fejlemény, ha valami progresszív történik ott. A jelenlegi ügyben egy kicsit messzebbre kell visszamennem.
 
Ma már nem tudom, hogy is találtam rá Török Gábor blogjára, de még azelőtt jutottam oda, hogy állandó főoldalhelyezett lett volna: azt hiszem, hat vagy hét bejegyzés volt kint, onnantól kezdve állandó olvasó voltam. A zseniálisan őrületesre sikerült első fordulós választási műsor (ha nem emlékeztek rá, itt olvashattok róla egy szerintem egész jó összefoglalót) után, a fene se tudja miért, de „agyi perifériális látásom” „listájára” felkerült Süveges Gergő. Onnantól kezdve pedig, hogy blogban számolt be intendási munkásságáról, két kattintásra volt valami hírböngészésbe vágó, amit ő írt – feedbe is helyeztem a blogját.
 
Gyakran szoktam azon elmélkedni, honnan ered a szimpátia, főleg az én saját eseteimben. Tapasztalataim szerint gyakran csak egyetlen, általában megfoghatatlan apróságra van szükség. Feltételezésem szerint például azért szeretem az argentin válogatottat, mert csapatuk szerepelt legfelül első focijátékom (FIFA RTWC 98) csapatválasztási listájában, és velük játszottam – öt évesen valószínűleg ez (is) elég volt. Jelen esetben, felteszem, a választási műsor volt ez. Ismét: a fene se tudja.
 
Lényeg a lényeg, az Index főoldalon hozott egy cikket, miszerint Süveges Gergő lemond pozíciójáról. Blogján új írás még nem szerepel erről, e sorok írásakor legalábbis nem.
 
Nem tervezek hosszas értékeléseket írni az m2-ről, a potenciális politikai vonásokról, a blogról. Nagy valószínűséggel (már) aktualitását is vesztette. Legyen most elég annyi, hogy... kár. Valaki, aki valamiért, ha csak enyhén is, de elnyerte szimpátiám, nem fog (tudni) csinálni valamit, ami szemmel láthatólag fontos volt neki. Tényleg, kár.
 
Maradjon hát ez itt nem más, mint egy röpke rekviem. Folytatásképp A hullám fog következni.


szerk.: Az fn.hu-s linket is ideteszem, szerintem kevesebb benne a bullshit.

Szólj hozzá!

Címkék: média blog politika tévé bevezetés


2011.01.24. 18:37 TooNormal

Mi ez a blog?

Mindenféle. Eredetileg könyvvéleményező blognak szántam, de inkább mindenes lesz belőle. Ami érdekel, ami megfog, amiről véleményem van. A változatosság kedvéért kevesebb kritikával.

Szólj hozzá!

Címkék: bevezetés


süti beállítások módosítása