Van valami, amit sosem értettem, és ez a Rubik-kockával kapcsolatos. Nem, nem az, hogy hogyan kell kirakni, bár annak, amiről írni fogok, köze lesz ehhez. Azt nem értettem soha, miért teljesítmény vagy „okos” dolog az, ha valaki megtanulja, hogyan kell kirakni a kockát.
Emlékszem, annak idején még hatodikban plusz pont járt azért matekórán, ha valaki megtanulta, hogyan kell kirakni a Rubik-kockát. Akkortájt nálunk emlékeim szerint dívott ez a hobbi, szerintem a cirka tucatnyi gyereket magában foglaló osztályban négy-nyolc kocka biztosan volt. Azt meg is értem, hogy hatodik osztályban (és most ne kezdjük el sorolni az altersuli, laza tanár, kis évfolyam, Mikkamakka és hasonló tételeket…) ez egy pluszfeladatnak jó volt, elvégre nagyjából olyan, mint egy memoriter felmondása irodalomórán. Ha jól emlékszem, nyolcadik körül is volt valami ilyesmi.
Ez önmagában nem lenne értelmetlen, furcsa vagy különös. Ami előtt azonban totálisan értetlenül állok, az az, hogy a matekhoz úgy általában jól konyító gyerekeknek nem kicsit nyomták ezt: hát neked igazán kellene, ha már amúgy is ennyire jól megy stb. stb. stb. – tanárokról beszélek itt. Természetesen tapasztalatból írom ezeket a sorokat, s ha jól emlékszem, nem csak én voltam ebben a kategóriában, illetőleg de, mert nem sokan voltak, akik ne magolták volna be a pluszpontokért a kockaforgatás hogyanját.
Nekem egy kérdésem lenne: ez miért jó?
Azok, akik ismerik az Angry Video Game Nerd munkásságát, talán látták a közelmúltban, amikor (sajnos most nem tudom linkelni az idevágó videót, mivel képtelen vagyok megtalálni) – az emulátorokat használók felé irányult burkolt kritikaképpen – kitalálta a „játékbefejező gombot”, amit megnyomva a játékos azonnal a játék legvégére ér. Az első nehezebb feladvány/szituáció esetén a gombot megnyomva máris minden problémánk megoldódik. Nem kell gondolkodni és kínlódni, az egész élmény „fantasztikus”!
Ezzel az egész kockasággal csak arra akartam rávilágítani, hogy nem látom át, miért számít különösebben „okos” dolognak az, hogy valaki bemagolja a Rubik-kocka kirakásának hogyanját. Ha elolvasom, hm, egy játék végigjátszását és az egyben az alapján lejátszom, annak mi értelme van? Mondom: egyfajta memoriternek oké. De miért volt veszteség vagy kimondatlan elvárás egy jó matekos esetében nálunk, ha valaki nem tanulta meg?
Sok értelme lenne a bemagolás után a kockával játszani, nemde? Maximum kézügyességfejlesztőnek lenne jó, logikai feladatnak már biztosan nem.
Jómagam annak idején elkezdtem kidolgozni egy kirakási rendszert, de valahol a folyamat fele tájt a kedvem és a jegyzeteim is eltűntek. Lehet, hogy a kettő közt fennáll az ok-okozati kapcsolat. Mindenesetre nem bánom, hogy nem magoltam be a megoldást, hogy aztán kiöljem a kocka lényegét: a gondolkodást. Elvégre ez egy logikai játék.
Utolsó kommentek