Gyakran, bár nem rendszeresen sétálok. Ma a virágvásárlás ürügyén ejtettem egy félórás gyalogtúrát. Találkoztam pár rendőrrel – és elcsodálkoztam.
Nem nagy a sztori, a zebránál ácsorogtam, mellettem két rendőr. A szemközti lámpa pirosra váltott, így tudni lehetett, hogy csak másodpercek kérdése, hogy a „miénk” zöldre váltson. A túloldalon várakozó pasas a nyilvánvaló piros lámpa ellenére elindul. Kíváncsian sandítottam arra, amit potenciális tömegjelenetnek véltem, de meglepetésemre az egyik rendőr csak hellózott az illetőnek, paroláztak egy jót, majd mindenki ment tovább a maga útján.
Túlzottan mondjuk nem lepett meg a dolog, illúzióim természetesen nincsenek. A haveromat(?) valószínűleg én sem büntetném meg. De hová sietett ennyire a fazon? Ennyire nem visszatartó erő az egyenruha? Három másodpercről beszélünk – nem többről, nem kevesebbről.
A példamutatást, mint olyat, fel sem merem már vetni.
Vajon mi lett volna, ha én is elindulok nagy lazán a pirosnál?
Utolsó kommentek