Kezdjük ezzel az egész névbiznisszel. Az első, ami eszembe jutott (és igen, nagyon cinikus gondolat), hogy ha az ellenzék pár hónappal ezelőtt nem lődözte volna el az összes „váááááá diktatúra”-patronját, most kommunikációs szempontból ideális lehetne elővenni. Mert ugye Orbán, aki „technokrata szabályhalmazként” emlegette a dokumentumot, nem is tiszteli, most meg ki akarja venni a „köztársaság” szót az állam hivatalos nevéből, különben is államosít – DIKTATÚRA!!!

Úristen, kommunikációs tanácsokat adok politikusoknak. Korán hülyülök.

 

Ezt leszámítva (gumicsontnak szerintem egyébként tök jó a téma, de más szempontból, lássuk be, nem egy fontosabb dolog szerepel majd a szövegben, hogy arról már ne is beszéljünk, hogy az alkotmányozásnál is lenne most fontosabb elintéznivaló…), hogy őszinte legyek, annyira nagy jelentőségét nem látom ennek a névügyi hercehurcának. Milliomodik, jelentéktelen apróság.

 

 

Engem személy szerint rohadtul idegesít ez a keresztényezés-mánia is. Halló, Schmitt, Semjén, többiek, lemaradtatok 50-100-400 évet, a kereszténység már egy ideje nem A Nagy Cucc. Ha jól emlékszem a statisztikákra, a világ lakosságának jelenleg csupán 33%-a keresztény – természetesen ez nem kis szám, de nem is elsöprő többség. Magyarországi adataim sajnos nincsenek. Mindemellett, úgy gondolom, egy hivatalos dokumentumban senkit sem kellene, hogy érdekeljen, milyen világnézettel dobálózik egy csoport(ocska). Ha az alkotmány mindenkinek szól, ne dörgöljék az orrom alá a keresztény mindenfélét. Egészen visszafogták magukat, csak a „keresztény Európát” emlegetik Szent István kapcsán, de ez a bizonyos másik mondat engem nagyon irritál.

 

A mormon lakosságú Puciföldén nincs nemzet? Egyáltalán, mi ez a mondat? Milyen nemzetmegtartó szerep? Hogy kell vagy lehet megtartani egy nemzetet? A jelenre vonatkozik ez a mondat? Akkor teljesen hülyeség. Ha a múltra, akkor miért ilyen faramuci és általánoskodó a megfogalmazás? Egyáltalán, mi az, hogy nemzetmegtartó? Természetesen nem jelent semmit a tény, de a Google kevesebb, mint 10000 találatot hoz a szóra, nem valami gyakran használt. Azok, akik ismerik „munkásságom”, tudják, hogy rendszeresen parolázom idegen szavakkal és feleslegesen bonyolult nyelvi konstrukciókkal, de nem tudom eldönteni, mit is akar egész pontosan jelenteni ez a szó? Egyben tartja a nemzetet? Megtartja a nemzetet? Ehhez még vegyük hozzá a fenti kérdéseket…

Senki sem fog megkérdezni, de már csak azért sem ismerem el a kereszténység nemzetmegtartó szerepét, mert fogalmam sincs, mi az.

 

Természetesen felmerülhet a gondolat, hogy amennyiben az alkotmány mindenkinek szól, nem lenne-e jobb tőmondatokban fogalmazni – szólal meg bennem a cinikus. Nem tudom, igaz-e (egy hozzászólásban olvastam valahol), de állítólag egy, valamikor ’06 és ’10 között készített felmérés szerint a lakosság 8%-a hitte azt, hogy Orbán a miniszterelnök. Ha olyan alkotmányt akarunk, amit mindenki ért és amivel mindenki egyetért… hááát…

Ettől függetlenül ennyi erővel az elsősorban protestáns Erdély, mint olyan, említésre kerüljön, vagy, ami még jobb, hagyjuk ki a vallást az egészből. Ez egy hivatalos dokumentum.

Doktori disszertációt nem írnék a fenti érvelés alapján, de ez a véleményem a dologról.

 

 

Nem szeretem az Élet és Irodalmat, sem az életről, sem az irodalomról nem nagyon van benne szó, át kellene nevezni Baloldal és Politikára, de ezzel az egy cikkel teljes szívvel egyetértek és előszeretettel ajánlom a körülöttem lévők figyelmébe.

Arról már ne is beszéljünk, hogy az angol nyelv egy csöppecskét elterjedt, zajlik egy úgynevezett globalizáció nevű dolog is… azon felül, hogy a „nyelvrontó” folyamatok nagy része szerintem nem is az, én csak akkor foglalkoznék a magyar nyelv „megvédésével” – mint már fent említettem –, ha az olyan apróságok, mint az oktatásügy, a gazdaság és ilyenek már flottul működnek. A huszonegyedik században csak akkor vállalkoznék a körülbelül tizenötmillió ember által beszélt anyanyelvem megvédésére, ha már kellőképp tudok és tudnak körülöttem a többiek is angolul ahhoz, hogy megállják helyüket a nagyvilágban.

 

Persze annak fényében, hogy a politikusaink jobban és jobbakat írnak angolul, mint magyarul…

 

A magzati védelem/abortusz kérdése nagyon érdekes, nem is érzem magam kvalifikáltnak, hogy okosságokat mondjak róla. A véleményem ez ügyben egyébként az, hogy ha egy családban a nem kívánt gyerek jövője anyagilag biztosítható, akkor jó és fájdalmas lecke. Mindenkinek szar, igen, de enélkül ugyanezeket a hibákat fogjuk újra és újra elkövetni. Nem túl humánus álláspont, tudom…

 

Az Országgyűlés méretének csökkentésével mi van, urak? Ne felejtsétek el, mint Kerényi úr a nevét…